délután

Fejében kavargó gondolatokkal tért haza. Még mindig mosolygott a párocska színjátékán. Délutánra szerencsére programja volt, így összekészülődött. Piros kertésznadrág, rózsaszín, szebb napokat is látott baboskendő, medvehámozó gyilok, amely miatt megmosolyogták csoporttársai. Kedves bicskája ugyanis pengéstől nem érte el a tíz centiméteres nagyságot.
Az üvegházban már várták. Erik, Zoli, Tomika, Gyuri és Gabó. Szorgos szőlőoltás folyt, fickós témákkal fűszerezve. Rica szerette hallgatni őket, mert osztották egymást mint a kártyát. Amíg jókat derül a kanos ömlengéseken, addig sem gondol önmagára.
-Nektek bejön ezt a Timi?- figyelt fel Erik szavaira.
-Az a nyafogós hangú? Jaaa, mekkora dudái vannak! -reflektált valamelyik hím. Innentől kezdett érdekes lenni a téma.
-Áá, nagy búrája van, és mindig festi magát. Közben meg egérhangon nyafog. - így Tomika.
-Igenis csinosan öltözködik, a hangjáról meg nem tehet. - Rica kifakadt, pedig már épp megfeledkeztek a jelenlétéről. Ha csendben marad, talán őróla is dörmögnek valamit. És mint tudjuk, nem esett volna rosszul neki sem egy félerős pozitív bírálat. Mielőtt elmerenghetett volna a többiek róla kialakult véleményének lehetőségein, Erik megszólalt...
-Istenem! Mekkora dudák. Egyszer úgy ráverném! Ti nem? Ne mondjátok, hogy nem!
- Aztán meg mit szólna az asszony?- jött a költői kérdés.
-Nem tökmindegy? Én mindig kapható vagyok egy kósza numerára. Senkitől nem menekülnék el.
Rica elosont a táskájához, és matatott benne valamit. Közben eszébe jutott a múlt. Erik, Eszter a régi barátnője, és Veron. Veron volt Erik menedéke, legalábbis így lett előadva. Közben persze nem szólt másról a dolog, csak néhány lepedőgyűrő délutánról. Rica is díjazta volna, ha bekerül a bűvös hárembe. Valahogy vonzotta ez a visszataszítóan romlott jellem. Vannak férfiak, akik azért kellenek, hogy szellemi partnerként szórakoztassanak, másokat jó ágyba csalni, és végül vannak akik majdnem tökéletes genetikai alapanyagot szolgáltatnak az utódok számára. Ám sajnos kompromisszumot kell kötni. Olyan hím ugyanis, aki mindhárom feltételnek megfelelne, már nem létezik.
Rica elmosolyodott Erik kijelentésén, és visszaült munkájához. Senkinek sem kell tudnia, mit érzett egykor...
Aztán a srácok otthagyták, és mentek valami csüsszögős lődözős gépes játékot játszani, hiszen nem igazi phd-s az aki nem játssza e nemes küzdelmet.
A lány magára maradt, leparaffinozta az elkészült oltványokat, bezárta az üvegházat, és elmerengve hazaindult.
Vajon Erik tőle sem menekülne el? Keserű fintor ült ki az arcára. Eszébe jutott a volt pasija, Gyula. Egyszer olyat mesélt neki, hogy a szobatársaival kitárgyalták az új évfolyam lányait, többek közt Ricát is. Ki melyik lányt vinné ágyba, és a csúnyácskábbakat mennyiért. Gyula bőszen bizonygatta, hogy amikor Ricához ért a sor, ő mondta a legalacsonyabb összeget. Tapintatos férfiember ilyet még sértés gyanánt sem mesélne el. Gyula ezzel csak bizonygatni akarta, hogy a lány már akkor sem hagyta hidegen.
Hát lehet ezzel önbizalmat növelni? Az Erikkel - és úgy általánosságban véve az egyetemista srácokkal - való "néminemű nemi na mi" kapcsolat témát lezárta azzal a rosszízű megállapítással, hogy nincs rossz nő, csak kevés pia. Hiszen ő is és anno Gyula is részeg volt, amikor összejöttek, Atta is erősen ittasan férkőzött kegyeibe, és a délelőtti párocska fiútagja, Béla is homályos tekintettel ölelte. Rica rájött: ő eddig sem volt, és eztán sem lesz nyerő.
Ezzel a felismeréssel elhatározta, hogy az idei Diáknapos mulatozásban tömény alkoholba, és mentholos dohányba fojtja bánatát, remélve, hogy e két csodaszer kiöli belőle a szexualitás iránti szimpátiáját.