A mulatozás kezdete

A csütörtöki levonulás előtt már feldíszítették a sátrakat. Mindenki a póló, vagy valamilyen szeszesital után után futkosott. Rica felnyalábolta a kedvenc borának egy palackját, és elindult, hol tehetné hasznossá magát. A sátorban Jani, Beno és Gazsi várták, és kedélyesen csevegtek a csapat vélhető sikeréről.
-Van egy plusz ülőalkalmatosság? Lejártam a lábam, mert Iglo kapitány portás bácsi lezárta a liftet.
- Ülj Beno ölébe, kibír.-ajánlotta Jani, nem is sejtve a későbbi következményeket.
- Ja, persze, gyere csak. - mosolygott az újdonsült hokedli.
- Ha nehéz lennék szólj!
- Jó, majd szólok.
Végigkóstolák a csapatborokat, a fehér zamatos, míg a vörös inkább savas, jellegtelen volt, ennek ellenére a vörös mellett döntöttek. Jobban fest...
- Na, milyen esélyekkel támadunk?
- Csak nézz körül! A többi csapat feleennyi emberből áll, és már mind részeg.
- Mi is azok leszünk, ha kivárjuk azt a fél órát, ami a kellemes berúgáshoz kell... Jut eszembe! Kitől kérem el a pólót? Már nagyon kíváncsi vagyok rá.
- Angitól. Majd Gazsi elhozza. Ja, nézd ott van Béla. - mutatott Jani a magas, sötét hajú srácra.
- Köszi. Látom. - válaszolt Rica, bár Janit inkább megfojtotta volna egy pohár vízben, amiért emlegetni meri.
Éjfél előtt nem sokkal a kollégium bejáratának tetejéről üdvözölte a csapatokat a dékán, majd bemutatkoztak a vezérek. Üdvrivalgás, tapsvihar. Ennek talán már csak a környékbeli kertváros lakói nem örültek.
Majd minden szín felvonult a maga szintjére, ahonnan sorát várva, indulóját énekelve az aulába dűlöngélt-ballagott. A levonulás után megtelt az aula, majd elhangzott a gazdászinduló, és a gazdászhimnusz. Az együtt éneklés az együvé tartozást sugallta. Bár lehet, hogy a nagy együvé tartozás-érzés egyszerűen csak az alkohol közösségépítő hatásának volt köszönhető...
Rica visszament a sátorba, kért egy pohár vöröset, és elmerengett; megint egyedül van. Zso nem jön DN-ra, Ndy pedig szombaton jelentkezik. Szép. Mi lesz vele addig? Már épp elmerült volna az önsajnálat borszagú mocsarába, amikor Orsi nemes egyszerűséggel berántotta a sátorba táncolni. Megörült, talán mégsem lesz egyedül a következő két napban.
Amikor poharát töltetni ment ismét a pulthoz, Jani elkapta, és őszinteségi rohamot produkált felé.
- Kár hogy Bea nem tudott lejönni. Pedig hívtam. - kezdte.
- Semmi gond, szombaton lemegy a szekszárdi előadása, és nekironthat a demizsonnak ő is. Bár gondolom a legkevésbé sem erre vágyik. - Rica a poharát szorongatva indult volna vissza, mert látni vélt egy megkörnyékezhető fickót. Jani megállította.
- Tudod, amikor tavaly nyáron itt voltam, sokat gondolkodtam.- kezdődött a nagymonológ...- és azt mondtam magamnak: vagy Beát, vagy téged választalak. - Rica apró köhintésekkel, és könnybe lábadt szemekkel igyekezett nem megfulladni a félrenyeléstől, és mindemellé együttérző képet vágni.
- köhh...köhhh... Igazán örülök, hogy ...köhh... megosztod ezt velem.
- De most van Bea, és nagyon boldogok vagyunk, megtaláltam akit kerestem. Szóval csak azt akartam, hogy tudd.
- Köszönöm. - de hogy mit gondolt, jobb, ha Jani soha nem tudja meg. Rica ugyanis csak barátként tudott őrá gondolni. Jó volt vele beszélgetni, az élcelődő hangvételű sráccal, akinek határozott véleménye van mindenről. Ám néha kicsit túldramatizálja a dolgokat, ami Ricának egyáltalán nem tetszett.
Vajon Jani miért nem mondta ugyanezt szombat este, amikor Bea a volt pasijával beszélt? Érthetetlen férfiak...
Ismét berontott a zenés sátorba, és a kellő alkoholszint elérése után együtt őrjöngött a többiekkel.
Reggel négy körül ért haza, bár emlékei homályosan derengtek...