A szombat

Amikor Rica a harangszót is az ágyából hallgatta, erős gyanú merült fel benne, hogy nem is kéne felkelni estig. Minek? Egy lábbal akar kettőt lépni, akkor már jobb, ha fekve marad. Kismajmok bokszoltak a fejében, de nem volt ennél nagyobb baja.
Délután kettőre életre hívta magát, és gyomra is jelezte, hogy ideje van az emberré fajulásnak. Ennek örömére végigette amit a hűtőben talált, csak úgy kolis egyetemistásan, majd elballagott Ndyért az állomásra.
Régi barátnők, ugyanabból a faluból, ugyanazokból az iskolákból.
Csevegve jobban telt az idő, s mire feleszméltek, hogy már dübörög az első koncert, már el is koptattak néhány pohár jóféle szeszesitalt. Szabály lévén: józanul egyetemi buliba ne menj.
A klubban már tombolt a nép Roy és Ádám muzsikájára. Itt bekövetkezett az első ballépés. Haj kibont, szolid őrjöngés. A koncert után ismét a csapatsátorban kötöttek ki, borozgatva. Ndy elvonult egy újdonsült néptáncos ismerősével szakmáról csevegni, Rica pedig fellelte a haverokat. A tanárait, Beát, Janit, Benot. Beno kért tőle egy rajzot a pólójára. A lány negédesen, és felettébb szándékosan elvacakolt a művel egy darabig, s fizetségül két puszit kapott. Érezte az alkoholt önmagában, és megint tudta, ennek nem lesz jó vége. Ismét sikerült ordaskurvára innia magát. És pont Benoval iyen kedves. Már akkor tudta, hogy lesz itt még több is.
Mindeközben Bea és Jani között alig fél óra alatt megromlott a viszony, ugyanis Bea meglátta a féregjellem volt pasiját, és szóbaállt vele. Jani ezen bedühödött. Nemhiába, néha nagyon kacifántosan tudott hozzáálni a helyzethez.
Ricában tudatosult, hogy Jani kiakadt, távozni készül, és magpróbálta visszatartani.
-Miért mennél ilyen hamar?
-Hogy ne lássam őket. Nézd meg, de most tényleg nézz oda! Az a köcsög megint fogdossa a barátnőmet. Mintha megint járnának.
-Te hülye vagy. Bea tudja mit csinál.
-Faszt! Bea részeg. - Rica igazat adott a srácnak, és szánt három másodpercet önnön lénye külső pszichológiai vizsgálatára; megállapította, hogy ha Bea a részeg, akkor saját ittasságát már nem tudja hova fokozva megnevezni.
-Nyugi, itt maradsz, én meg visszahozom asszonypajtást.
-Ne szólj bele! Megyek, mert nem bírom nézni. Vagy odamegyek, és behúzok egyet annak a buzinak.
- Igazad van, bocsi. Csak nem kéne ilyen semmiségen összerúgni a port.
-Ez csak neked semmiség. Bea meg majd meglátja mit tett.
-Tedd amit jónak látsz. - de Jani már nem hallotta. Rica feladta a lelkizést. Inkább leült a padra, amely már álltában is felettébb ingatagnak tűnt, és józanodás címszó alatt nagyokat hörpintett a borából. Hirtelen ott termett egy vadidegen csaj, és kedélyesen elcsevegtek a szemétláda pasikról. Bár bemutatkoztak egymásnak, ez olyan beszélgetés volt, amire csak részegen kerülhet sor két, egymást nem ismerő ember közt.
Mély levegő. Még mélyebb. Forgott a világ. Jött egy sms, Kory kereste. Ndy mögötte állt már régóta, és rövid jelbeszéddel megtárgyalták: kimennek a koli elé.
Átvergődtek az aulán, sok sok ismerős arc. Koli előtt Kornélia várta őket. Az eltelt két év alatt, míg nem találkoztak, Kory nem változott. Ugyanaz a stílus és ugyanaz az ember volt, mint rég. Beszélgetésük közhelyekbe torkollt, mindketten rendesen túlitták magukat.
Aztán jött Ákos. Kérte a kis flaskából a SK.likőrt. Mivel már üres volt az edényke, a két lány felvitte a srácot a kiskoliba, és dűlöngélve, énekelve rontottak rá a maradék üveges nedűre.
Rica érezte, hogy egy búvárt is lenyelt valamelyik pohárral. Vagy valami hasonlót, ami a rövid merülés után igyekszik felbukkanni. Rövid úton távozott hát a megfelelő helyiség irányába, és megszabadult a fölösleges szesztől. Imitált egy gyors fogmosást, harmadik próbálkozására végre nem nyelte le a rágóját, így visszaballagtak a nagykoliba.
Zene, ittas egyetemisták és öregdiákok, mindenki mindenkivel jóban van, mindneki beszélget, nevet. Ndy eltűnt. Ricát ez cseppet sem zavarta, hiszen az egyik padon ülve megpillantotta Benot. Egyre közelebb vitte valami a sráchoz. Ez már nem vadászat volt. A vadászat szó önmagában hordozza a kudarc lehetőségét. Rica biztosra ment, várta a zsákmány. Beno, sátor, zene, homály. A fiú megölelte. Beletúrt a hajába, magához húzta, megcsókolta a nyakát. Rica megremegett. Valami azt súgta, hogy orbitális baromságot csinál, ha folytatja, de az ösztönei elnyomták a keserűen józan belső hangot. Testi kényszer...
-Feljössz hozzám? - a kérdés, amit van aki elfogad, és van, aki nem. Rica elfogadta. Közben felkuttaták és hazakísérték Ndyt, aki hasonlóan iktatta saját kis búváritalát...
Rica felment Benohoz... A fiú egy, még soha, sehol nem látott oldalát mutatta. Végre egyszer nyíltan beszéltek... amíg volt szavuk...
Reggel nyolckor Rica feleszmélt. Napfény ömlött az erkélyajtón át a szobába. Beno árnyéka hosszan sötétlett a parkettán. Szótlanul álltak egymás mellett az erkélyen a vakító fényben, és nézték a Balatont. Bár a csend inkább önnön lelkiismeretüknek szólt, mintsem egymásnak.
A lány felöltözött, szélfútta frizurát igazított magán, és lassan leballagott a lépcsőn. A büfében vett egy doboz cigit, és hazaúton rágújtott.
Lehet, hogy mégsem jó dolog a lifteket figyelő kamera? Vagy csak az ajtó ne lógott volna bele? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdései voltak, midőn a portás szélesvásznú vigyorral köszöntötte.
Hazaérve rendezte gondolatait a zuhany alatt, majd ágyába dőlt. Délután eszmélt föl. Ndy sem hamarabb.
Egyre kevésbé értette, hogyan lehet Beno ennyire kettős személyiség. Egyszerre szótlan, flegmatikus, zordon magányának élő férfi, és forró szerető.
Sejtette, hogy a szombat éjszaka némi magyarázatra szorul...