Vasárnap

Vasárnap megint délután ébredt. Próbálta elhessegetni a bűntudatot, elnyomni azt a belső hangot, ami arra készteti, hagyjon fel az egyéjszakás játékkal. Figyelemelterelésként Ndyvel beballagtak a városba, körülkémlelték a turisztikai gyöngyszemeket, tekintve, hogy Ndy idegenvezetőnek készül, és a vizsgához kell némi plusz is a tananyagon felül. Hosszan elidőztek a babamúzeumban, és inkább letettek a kínzómúzeum meglátogatásáról. Fotóztak, beszélgettek, és összeszedték az esti itallistát. Legyen folyékony, édes, és üssön, mint az ipari áram.
Az alkony hamar beköszönt, és a csajok nekiálltak dögösmacává fejlődni. Ezt persze gyorsította az időközben elfogyasztott szesz és cigi is. Az erkélyen táncolva hallgatták és énekelték Palya Bea dalait. Különös bűvölettel dúdolva az "aki kurva akar lenni, nálam jöjjön jelentkezni, én is az akarok lenni, nem is fogom szégyelleni" részt.
Rica megint vadra vette a figurát: egy ezüst feliratú fekete, szűk pólót, fölé a sárga egyenpólót, mindefölé pedig a borzalmasan békazöld macifölsőjét húzta, nyakába akasztotta a pálinkával telt mini laposüveget, és egy kislányosan zöld csattal irányt mutatott kósza hajfürtjeinek, mert megállítani nem tudta őket...
Ndy a tükörrel küzdött, Rica meg a pohárral. Dőlt belőlük a szó.
-Nyáron megint dolgozol?
- Aha. Lesznek megint édes kis néptáncos csoportjaim, gazdag városi lettek, észtek, litvánok, vagy épp daliás törökök. -köhögte Ndy két fogkefesmár közt.
-És ilyenkot van tuti befutó fickó is?
-Á. Nem sűrűn. Bááár. Volt egy török srác egyszer... nem beszélt angolul... az én török-tudásom meg elég gyér... de megértettük egymást.
-Nocsak. Talán a test nyelvén beszélgettetek?
-Azon is... ha valami rendes fickóra vártam volna, szűzen halnék meg. - Rica igyekezett nem félrenyelni az őszinte megnyilvánulástól, bár az elmúlt pár napban volt része néhány hasonlóan csomagolt élménybeszámolóban...
A buliba ingyen jutottak be, ami különösen költségkímélő megoldás volt. Egyenesen szuper. Már nem ittak anyit, mint előző napokban, így jó volt látni a győzelem- és szimplán ittas egyenpólós csapattagok dévaj kurjantásait. Ndy vadászni indult, Rica kavargó gondolatokkal küzdve az aula oszlopának támaszkodott, és füstkarikákat gyártott. Kisvártatva eléimbolygott egykori tanára, egy fiatal vérmotoros cuki fickó. Egy rovartan kettesért minden kívánságát teljesítette volna egykor... A srác vállán a színdarab egyik díszletének maradványa, egy lepedőből összecsomózgatott kötélutánzat libegett.
-Nahellómi!
-Szia drága Balázs! Mizújs Veled? Te, mi az a kötél a válladon?
-Hát izé. Mikibá volt a keresztem. Mármint a színdarabban. Őt vittem ezzel a lasszóval.
-Annak már legalább három órája.
-Négy. Azóta folyamatosan iszom, vagy itatnak, és nem volt időm letenni.
-Talán ezzel akarsz csajt fogni? Ja, cigit? – az első kérdésre egy édes pillantás volt a válasz... Rica megborzongott: "Ó, ha Beno nem lenne itt, bizony, veled gyűrném a lepedőt ma éjjel."
-Nem dohányzom egy éve.
-Nocsak. Mi történt? - Rica itt az "elhagyott a dohányos csajom és vele együtt a cigivel is szakítottam" kezdetű monológot várta.
-Áá. Mindegy. Nem gyújtok rá.
Közben Ndy megérkezett három korsó sörrel, és a poharak ürültéig csevegtek. Néha feltűnt Beno, de elég rossz bőrben volt. Rica agyában két gondolat futott át. Az egyik, hogy lehet, kicsit túlhajszolta a srácot az éjjel, a másik pedig, hogy Beno irgalmatlanul leitta magát. Jót mosolygott nagyképűségén, majd picit elkomorult: akkor ma nem lesz semmi...
Odabent egyre jobb zenéket kevert a Dj, Rica és Ndy bevitték Balázst, és megtáncoltatták. A hőség nőtt, lekerült a sárga póló. A lányok vadidegen pasikkal kerültek egyre inkább testközelbe, majd ahogy változott a zenei stílus, úgy maradoztak el a hódolók; a Scooter sem a családalapító, simulós-tapizós számairól híres.
Rica leült Benohoz. Beno minden értelemben padlón volt. Elkapott valami náthafélét, és rá jól berúgott. Rica felajánlotta, hogy hazakíséri. Csak öt emelet fölfelé... Belső csengő: "hiba volt kisanyám"...
Biztos ami biztos, Ndytől elköszönt, sejtette, hogy hosszú éje lesz...
Ötödik emelet. Rica sikerrel letámasztotta Benot az ajtófélfának, próbálta egyenesben, és két lábon tartani, amíg kinyitja az ajtót. Egy rafinált ördöglakatot ezerszer könnyebben szétkapott volna, mint ezt a leharcolt zárat. Amikor végre sikerült, és a szemközti lift kamerája elől az előszoba biztos védelmébe kerültek (nesze portás, ennyi volt a mai műsor) Beno új életre kelt. Ez a sumák kan addig játszotta az elesettet, amíg be nem csalta Ricát a szobába. Pedig egy szimpla "Dugunk?" is sok lett volna. Ismét egy izgalmasan mozgalmas pajzán éjszaka vette kezdetét, fűszerezve pár kevésbé hétköznapi elemmel... Amikor Beno a második búvárt küldte a csatornába, és zárta a helyzetet a második alapos fogmosással, Rica fejében megfordult a “ha nem lenne annyira jó az ágyban, rég itthagytam volna” gondolat. A srác viszont rohamosan józanodott, és kárpótolta a lányt mindenért...

A szombat

Amikor Rica a harangszót is az ágyából hallgatta, erős gyanú merült fel benne, hogy nem is kéne felkelni estig. Minek? Egy lábbal akar kettőt lépni, akkor már jobb, ha fekve marad. Kismajmok bokszoltak a fejében, de nem volt ennél nagyobb baja.
Délután kettőre életre hívta magát, és gyomra is jelezte, hogy ideje van az emberré fajulásnak. Ennek örömére végigette amit a hűtőben talált, csak úgy kolis egyetemistásan, majd elballagott Ndyért az állomásra.
Régi barátnők, ugyanabból a faluból, ugyanazokból az iskolákból.
Csevegve jobban telt az idő, s mire feleszméltek, hogy már dübörög az első koncert, már el is koptattak néhány pohár jóféle szeszesitalt. Szabály lévén: józanul egyetemi buliba ne menj.
A klubban már tombolt a nép Roy és Ádám muzsikájára. Itt bekövetkezett az első ballépés. Haj kibont, szolid őrjöngés. A koncert után ismét a csapatsátorban kötöttek ki, borozgatva. Ndy elvonult egy újdonsült néptáncos ismerősével szakmáról csevegni, Rica pedig fellelte a haverokat. A tanárait, Beát, Janit, Benot. Beno kért tőle egy rajzot a pólójára. A lány negédesen, és felettébb szándékosan elvacakolt a művel egy darabig, s fizetségül két puszit kapott. Érezte az alkoholt önmagában, és megint tudta, ennek nem lesz jó vége. Ismét sikerült ordaskurvára innia magát. És pont Benoval iyen kedves. Már akkor tudta, hogy lesz itt még több is.
Mindeközben Bea és Jani között alig fél óra alatt megromlott a viszony, ugyanis Bea meglátta a féregjellem volt pasiját, és szóbaállt vele. Jani ezen bedühödött. Nemhiába, néha nagyon kacifántosan tudott hozzáálni a helyzethez.
Ricában tudatosult, hogy Jani kiakadt, távozni készül, és magpróbálta visszatartani.
-Miért mennél ilyen hamar?
-Hogy ne lássam őket. Nézd meg, de most tényleg nézz oda! Az a köcsög megint fogdossa a barátnőmet. Mintha megint járnának.
-Te hülye vagy. Bea tudja mit csinál.
-Faszt! Bea részeg. - Rica igazat adott a srácnak, és szánt három másodpercet önnön lénye külső pszichológiai vizsgálatára; megállapította, hogy ha Bea a részeg, akkor saját ittasságát már nem tudja hova fokozva megnevezni.
-Nyugi, itt maradsz, én meg visszahozom asszonypajtást.
-Ne szólj bele! Megyek, mert nem bírom nézni. Vagy odamegyek, és behúzok egyet annak a buzinak.
- Igazad van, bocsi. Csak nem kéne ilyen semmiségen összerúgni a port.
-Ez csak neked semmiség. Bea meg majd meglátja mit tett.
-Tedd amit jónak látsz. - de Jani már nem hallotta. Rica feladta a lelkizést. Inkább leült a padra, amely már álltában is felettébb ingatagnak tűnt, és józanodás címszó alatt nagyokat hörpintett a borából. Hirtelen ott termett egy vadidegen csaj, és kedélyesen elcsevegtek a szemétláda pasikról. Bár bemutatkoztak egymásnak, ez olyan beszélgetés volt, amire csak részegen kerülhet sor két, egymást nem ismerő ember közt.
Mély levegő. Még mélyebb. Forgott a világ. Jött egy sms, Kory kereste. Ndy mögötte állt már régóta, és rövid jelbeszéddel megtárgyalták: kimennek a koli elé.
Átvergődtek az aulán, sok sok ismerős arc. Koli előtt Kornélia várta őket. Az eltelt két év alatt, míg nem találkoztak, Kory nem változott. Ugyanaz a stílus és ugyanaz az ember volt, mint rég. Beszélgetésük közhelyekbe torkollt, mindketten rendesen túlitták magukat.
Aztán jött Ákos. Kérte a kis flaskából a SK.likőrt. Mivel már üres volt az edényke, a két lány felvitte a srácot a kiskoliba, és dűlöngélve, énekelve rontottak rá a maradék üveges nedűre.
Rica érezte, hogy egy búvárt is lenyelt valamelyik pohárral. Vagy valami hasonlót, ami a rövid merülés után igyekszik felbukkanni. Rövid úton távozott hát a megfelelő helyiség irányába, és megszabadult a fölösleges szesztől. Imitált egy gyors fogmosást, harmadik próbálkozására végre nem nyelte le a rágóját, így visszaballagtak a nagykoliba.
Zene, ittas egyetemisták és öregdiákok, mindenki mindenkivel jóban van, mindneki beszélget, nevet. Ndy eltűnt. Ricát ez cseppet sem zavarta, hiszen az egyik padon ülve megpillantotta Benot. Egyre közelebb vitte valami a sráchoz. Ez már nem vadászat volt. A vadászat szó önmagában hordozza a kudarc lehetőségét. Rica biztosra ment, várta a zsákmány. Beno, sátor, zene, homály. A fiú megölelte. Beletúrt a hajába, magához húzta, megcsókolta a nyakát. Rica megremegett. Valami azt súgta, hogy orbitális baromságot csinál, ha folytatja, de az ösztönei elnyomták a keserűen józan belső hangot. Testi kényszer...
-Feljössz hozzám? - a kérdés, amit van aki elfogad, és van, aki nem. Rica elfogadta. Közben felkuttaták és hazakísérték Ndyt, aki hasonlóan iktatta saját kis búváritalát...
Rica felment Benohoz... A fiú egy, még soha, sehol nem látott oldalát mutatta. Végre egyszer nyíltan beszéltek... amíg volt szavuk...
Reggel nyolckor Rica feleszmélt. Napfény ömlött az erkélyajtón át a szobába. Beno árnyéka hosszan sötétlett a parkettán. Szótlanul álltak egymás mellett az erkélyen a vakító fényben, és nézték a Balatont. Bár a csend inkább önnön lelkiismeretüknek szólt, mintsem egymásnak.
A lány felöltözött, szélfútta frizurát igazított magán, és lassan leballagott a lépcsőn. A büfében vett egy doboz cigit, és hazaúton rágújtott.
Lehet, hogy mégsem jó dolog a lifteket figyelő kamera? Vagy csak az ajtó ne lógott volna bele? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdései voltak, midőn a portás szélesvásznú vigyorral köszöntötte.
Hazaérve rendezte gondolatait a zuhany alatt, majd ágyába dőlt. Délután eszmélt föl. Ndy sem hamarabb.
Egyre kevésbé értette, hogyan lehet Beno ennyire kettős személyiség. Egyszerre szótlan, flegmatikus, zordon magányának élő férfi, és forró szerető.
Sejtette, hogy a szombat éjszaka némi magyarázatra szorul...

A péntek

A csütörtöki mulatság után a pénteki felvonulás várta volna az embereket Mármint azokat, akik fel tudnak kelni. Rica nem tudott. Délutánra szedte össze magát, megtöltötte kis flaskáját a saját készítésű mámorméreggel, tett egy-két tiszteletkört a városban, majd emberi külsőt öltött, és ötre Janiékhoz ment az össznépi flekkensütésre. Vitt egy üveg kedvenc bort, egy üveg sk. likőrt, és egy energiaitalt, hogy legyen ereje is a holminak.
Jani iszonyúan nézett ki. Holtsápadt volt, szédült, és nem bírt járni. Rossz volt ránézni. A sütkérező branch azért szépen összeállt, és elkészültek a hőre váró húsok.
Rica épp a fokhagymát aprította, amikor eszébe jutott, hogy Stella koncertje megy héttől. Kimentette magát, és berontott a Bexibe. Szíve szerint haját kibontva őrjöngött volna a tömeggel, de mint minden rendes, introvertált figura, ő is jobban szerette ezt atomrészegen tenni, s ekkor még nem volt az.
A koncert után benézett a sátorba, és összefutott Bélával...
- Majd egyszer beszélnünk kéne. - vetette oda a srác.
- Jó. Persze. Ráér. Lehoznád a második pólómat? Tegnap csak az egyiket kaptam meg.
- Aha. Mindjárt jövök. - és elindult, majd három lépésből visszafordult - Ne haragudj. Nem szoktam ilyet tenni. Tényleg. Bocsi. Nem így akartam...
- Nem lényeg. - szólt Rica, s a srác eltűnt. Pillanatokon belül megjelent a pólóval a karján. Kettejük között rendeződött a helyzet. Rica látta a fiú barátnőjét. Hallotta beszélni, felismerte a stílust. Egyszerű lányka. Mint egy facsipesz...
Aztán hazavitte a pólót, majd visszament Janiékhoz, majd ismét koli, közben összefutott egy régi barátnőjével, s beültek egy kiskocsmába. Úgy éjfél után ismét a koliban járt, a sátor előtt meglátta Benot. Mindig is furcsállotta, hogy ez a fickó képes elüldögélni egyedül az itala mellett. Nem igazán társasági lény. Nem egy buli alkalmával látta üveget bámulni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy egyáltalán nem akart tőle semmit. Csoporttársak voltak, ugyanabba a baráti társaságba tartoztak, ám soha nem beszélgettek. Tudatosan, vagy sem, odaült mellé. Beszélgettek. Lassacskán elfogyott az Olaszrizling, Beno felvetette, mi lenne, ha a hűtőből nyitnák ki a Kékfrankost. Rica kíváncsi volt erre a jellemre, és csak úgy ismerhette meg, ha a saját környezetében, az igazi arcát látja. Így hát felment hozzá. Kibeszélték a régi kapcsolataikat, a nagy pofáraeséseket, az igazi élményeket.
-Tudod, én a sötét hajú, vékony lányokat kedvelem. És mit hoz a sors? Hát eddig egyetlen barátnőm volt, az is kövér. -eredt Benoból a szó.
-Mi lett a vége vele?
-Mást akartam. Újat. Első kapcsolat volt. Nem szerettem volna leragadni annál az egynél.
-Ismerős helyzet. Három év fél évig én is elfogadtam mindent... hogy kötelező kézenfogva járni az utcán, hogy kötelező mindenhova együtt menni, hogy nincs csajos dolgom, mert nem őnélküle nekem semmit sem lehet, meg ilyenek. -Rica visszafogta magát, nem kéne más estéjét is elszúrni. Elég, ha ő mereng a mentholos Pall Mall kékes ködében.
-Mi lett a vége?
-Miután besokalltam, ő meg rájött, hogy nem tud irányítani, megbeszélte faterjával, hogyan lehet minél fájdalmasabban lapátra tennie. Megtette. Nos, azóta nem tudok napirendre térni a dolog felett, de ha két évig kibírtam, akkor örökre kibírom...
-És azóta?
-Azóta ő megnősült, elvett egy ufó-törpe hibridet, és ikreik lesznek. Ha nagyon jó a hangulatom, megnézem a képüket az iwiwen, és rögtön visszajövök a földre. Ja, hogy pasikkal mi van nálam azóta? Szinte semmi. Vagyis hazudtam. Azóta bármi jöhet, csak ne tartson soká... -ezt a mondatot talán ki is hagyhatta volna. Hiszen a pasik mindig félreértik... - És nálad?
-A múlt félévben volt Dóri, aztán abbamaradt vele a dolog. Aztán Móni. Udvaroltam neki egy darabig, de olyan se hideg, se meleg volt.
Rica elfojtott egy félmosolyt az udvarlás szó hallatán. Beno olyan gavallérnak akar tűnni, holott kár ilyenért tiszteletköröket fusson. Inkább régimódinak, mint belevaló csajozós pasinak tűnt.
Viccelődtek, nevettek, meséltek egymásnak. Reggel hétkor már pirkadt, Rica elköszönt. Hazafelé virágot szedett, addig is feledni tudta azt a nagyon sötét foltot, amit Beno igazi énjén felfedezni vélt...
Még nem tudta, hogy ez a sötét folt miként fogja rosszul érinteni őt. Ahogy azt sem tudta, hogy mit hoz a következő éjszaka...

A mulatozás kezdete

A csütörtöki levonulás előtt már feldíszítették a sátrakat. Mindenki a póló, vagy valamilyen szeszesital után után futkosott. Rica felnyalábolta a kedvenc borának egy palackját, és elindult, hol tehetné hasznossá magát. A sátorban Jani, Beno és Gazsi várták, és kedélyesen csevegtek a csapat vélhető sikeréről.
-Van egy plusz ülőalkalmatosság? Lejártam a lábam, mert Iglo kapitány portás bácsi lezárta a liftet.
- Ülj Beno ölébe, kibír.-ajánlotta Jani, nem is sejtve a későbbi következményeket.
- Ja, persze, gyere csak. - mosolygott az újdonsült hokedli.
- Ha nehéz lennék szólj!
- Jó, majd szólok.
Végigkóstolák a csapatborokat, a fehér zamatos, míg a vörös inkább savas, jellegtelen volt, ennek ellenére a vörös mellett döntöttek. Jobban fest...
- Na, milyen esélyekkel támadunk?
- Csak nézz körül! A többi csapat feleennyi emberből áll, és már mind részeg.
- Mi is azok leszünk, ha kivárjuk azt a fél órát, ami a kellemes berúgáshoz kell... Jut eszembe! Kitől kérem el a pólót? Már nagyon kíváncsi vagyok rá.
- Angitól. Majd Gazsi elhozza. Ja, nézd ott van Béla. - mutatott Jani a magas, sötét hajú srácra.
- Köszi. Látom. - válaszolt Rica, bár Janit inkább megfojtotta volna egy pohár vízben, amiért emlegetni meri.
Éjfél előtt nem sokkal a kollégium bejáratának tetejéről üdvözölte a csapatokat a dékán, majd bemutatkoztak a vezérek. Üdvrivalgás, tapsvihar. Ennek talán már csak a környékbeli kertváros lakói nem örültek.
Majd minden szín felvonult a maga szintjére, ahonnan sorát várva, indulóját énekelve az aulába dűlöngélt-ballagott. A levonulás után megtelt az aula, majd elhangzott a gazdászinduló, és a gazdászhimnusz. Az együtt éneklés az együvé tartozást sugallta. Bár lehet, hogy a nagy együvé tartozás-érzés egyszerűen csak az alkohol közösségépítő hatásának volt köszönhető...
Rica visszament a sátorba, kért egy pohár vöröset, és elmerengett; megint egyedül van. Zso nem jön DN-ra, Ndy pedig szombaton jelentkezik. Szép. Mi lesz vele addig? Már épp elmerült volna az önsajnálat borszagú mocsarába, amikor Orsi nemes egyszerűséggel berántotta a sátorba táncolni. Megörült, talán mégsem lesz egyedül a következő két napban.
Amikor poharát töltetni ment ismét a pulthoz, Jani elkapta, és őszinteségi rohamot produkált felé.
- Kár hogy Bea nem tudott lejönni. Pedig hívtam. - kezdte.
- Semmi gond, szombaton lemegy a szekszárdi előadása, és nekironthat a demizsonnak ő is. Bár gondolom a legkevésbé sem erre vágyik. - Rica a poharát szorongatva indult volna vissza, mert látni vélt egy megkörnyékezhető fickót. Jani megállította.
- Tudod, amikor tavaly nyáron itt voltam, sokat gondolkodtam.- kezdődött a nagymonológ...- és azt mondtam magamnak: vagy Beát, vagy téged választalak. - Rica apró köhintésekkel, és könnybe lábadt szemekkel igyekezett nem megfulladni a félrenyeléstől, és mindemellé együttérző képet vágni.
- köhh...köhhh... Igazán örülök, hogy ...köhh... megosztod ezt velem.
- De most van Bea, és nagyon boldogok vagyunk, megtaláltam akit kerestem. Szóval csak azt akartam, hogy tudd.
- Köszönöm. - de hogy mit gondolt, jobb, ha Jani soha nem tudja meg. Rica ugyanis csak barátként tudott őrá gondolni. Jó volt vele beszélgetni, az élcelődő hangvételű sráccal, akinek határozott véleménye van mindenről. Ám néha kicsit túldramatizálja a dolgokat, ami Ricának egyáltalán nem tetszett.
Vajon Jani miért nem mondta ugyanezt szombat este, amikor Bea a volt pasijával beszélt? Érthetetlen férfiak...
Ismét berontott a zenés sátorba, és a kellő alkoholszint elérése után együtt őrjöngött a többiekkel.
Reggel négy körül ért haza, bár emlékei homályosan derengtek...

délután

Fejében kavargó gondolatokkal tért haza. Még mindig mosolygott a párocska színjátékán. Délutánra szerencsére programja volt, így összekészülődött. Piros kertésznadrág, rózsaszín, szebb napokat is látott baboskendő, medvehámozó gyilok, amely miatt megmosolyogták csoporttársai. Kedves bicskája ugyanis pengéstől nem érte el a tíz centiméteres nagyságot.
Az üvegházban már várták. Erik, Zoli, Tomika, Gyuri és Gabó. Szorgos szőlőoltás folyt, fickós témákkal fűszerezve. Rica szerette hallgatni őket, mert osztották egymást mint a kártyát. Amíg jókat derül a kanos ömlengéseken, addig sem gondol önmagára.
-Nektek bejön ezt a Timi?- figyelt fel Erik szavaira.
-Az a nyafogós hangú? Jaaa, mekkora dudái vannak! -reflektált valamelyik hím. Innentől kezdett érdekes lenni a téma.
-Áá, nagy búrája van, és mindig festi magát. Közben meg egérhangon nyafog. - így Tomika.
-Igenis csinosan öltözködik, a hangjáról meg nem tehet. - Rica kifakadt, pedig már épp megfeledkeztek a jelenlétéről. Ha csendben marad, talán őróla is dörmögnek valamit. És mint tudjuk, nem esett volna rosszul neki sem egy félerős pozitív bírálat. Mielőtt elmerenghetett volna a többiek róla kialakult véleményének lehetőségein, Erik megszólalt...
-Istenem! Mekkora dudák. Egyszer úgy ráverném! Ti nem? Ne mondjátok, hogy nem!
- Aztán meg mit szólna az asszony?- jött a költői kérdés.
-Nem tökmindegy? Én mindig kapható vagyok egy kósza numerára. Senkitől nem menekülnék el.
Rica elosont a táskájához, és matatott benne valamit. Közben eszébe jutott a múlt. Erik, Eszter a régi barátnője, és Veron. Veron volt Erik menedéke, legalábbis így lett előadva. Közben persze nem szólt másról a dolog, csak néhány lepedőgyűrő délutánról. Rica is díjazta volna, ha bekerül a bűvös hárembe. Valahogy vonzotta ez a visszataszítóan romlott jellem. Vannak férfiak, akik azért kellenek, hogy szellemi partnerként szórakoztassanak, másokat jó ágyba csalni, és végül vannak akik majdnem tökéletes genetikai alapanyagot szolgáltatnak az utódok számára. Ám sajnos kompromisszumot kell kötni. Olyan hím ugyanis, aki mindhárom feltételnek megfelelne, már nem létezik.
Rica elmosolyodott Erik kijelentésén, és visszaült munkájához. Senkinek sem kell tudnia, mit érzett egykor...
Aztán a srácok otthagyták, és mentek valami csüsszögős lődözős gépes játékot játszani, hiszen nem igazi phd-s az aki nem játssza e nemes küzdelmet.
A lány magára maradt, leparaffinozta az elkészült oltványokat, bezárta az üvegházat, és elmerengve hazaindult.
Vajon Erik tőle sem menekülne el? Keserű fintor ült ki az arcára. Eszébe jutott a volt pasija, Gyula. Egyszer olyat mesélt neki, hogy a szobatársaival kitárgyalták az új évfolyam lányait, többek közt Ricát is. Ki melyik lányt vinné ágyba, és a csúnyácskábbakat mennyiért. Gyula bőszen bizonygatta, hogy amikor Ricához ért a sor, ő mondta a legalacsonyabb összeget. Tapintatos férfiember ilyet még sértés gyanánt sem mesélne el. Gyula ezzel csak bizonygatni akarta, hogy a lány már akkor sem hagyta hidegen.
Hát lehet ezzel önbizalmat növelni? Az Erikkel - és úgy általánosságban véve az egyetemista srácokkal - való "néminemű nemi na mi" kapcsolat témát lezárta azzal a rosszízű megállapítással, hogy nincs rossz nő, csak kevés pia. Hiszen ő is és anno Gyula is részeg volt, amikor összejöttek, Atta is erősen ittasan férkőzött kegyeibe, és a délelőtti párocska fiútagja, Béla is homályos tekintettel ölelte. Rica rájött: ő eddig sem volt, és eztán sem lesz nyerő.
Ezzel a felismeréssel elhatározta, hogy az idei Diáknapos mulatozásban tömény alkoholba, és mentholos dohányba fojtja bánatát, remélve, hogy e két csodaszer kiöli belőle a szexualitás iránti szimpátiáját.

A reggel

Álmosan ébredt, kétszer is kibökte az ébresztőkét. Még hallotta, amint szobatársa nagy robajjal rázárta az ajtót. Kihámozta magát a paplan alól, számvetést csinált napi teendőiről, és nekielendült, hogy megváltsa a világot. A reggeli fogmosás során belevigyorgott a tükörbe, és úgy maradt. Imádta ezt az érzést, mert ilyenkor egész nap úgy vigyorgott, mint a kisgyerek, aki elérte a csokinirvánát.

Vigyrogva vágta el a kezét, midőn elmosogatta az asztalon talált tárgyakat, köztük egy életlen kést. Aztán bekapcsolta a rádiót, és az ablakon beáradó fényben farriszálva öltözködött. A szertartásos reggeli után egy ökonómus pontosságával számította ki, mennyibe fog kerülni neki a hétvégi mulatozás. Sokba. Megegyezett önmagával, hogy annyit költ, hogy jusson is, maradjon is.

Megbarátkozott a fésűvel, végül egész emberi külsőt, és egy baseball sapkát öltve a városba indult. Mosolyogva. Ám a mosolygás tudvalevően beindítja a nyáltermelést... és begörcsölnek az arcizmok is egy idő után. Bank, tanulmányi osztály, konzulens, könyvtár, blog, spar. Spórolva vett össze mindent , amire épeszű embernek semmi szüksége sincs. Az édes fehérbortól a kockacukorig.

Aztán hazaúton belebotlott a párocskába. A kicsi fekete hajú lány, és a colos szemüveges másodéves fiú között vibrált a levegő. Meg-megálltak csőrözni, és bár e cselekedet egy egyetemi város nyílt utcáján teljesen elfogadott, viszolyogva nézte őket. Tudta, hogy a srác nem szerelmes, vagy legalábbis még nem az. A legfájóbb pedig az volt, hogy eme erotic show-t személyesen neki szánták. Lehet, hogy tényleg nem kellett volna azon a kócos, hűvös, borgőzös éjszakán felmennie a sráchoz... A kis fickó nyilván cikinek érezte, hogy egy felsőbbéves öreglányt csábított el, és új hússal korrigálta tettét. Legalábbis a haverok előtt elő kell adni a nagyfiút...

Rica értette és mosolyogva elkanyarodott egy szűk kis sikátor felé. Pontosan tudta, hogy a hétvégi egyetemi mulatságok alatt miként tegye rabjává a fiút...

hogyan kezdődött

Egy forró augusztusi délutánon, az István a király premierje után néhány nappal hangosan felüvöltött egy csúnya, ráncos, remegő pufók valami. Még ő sem sejtette, mi célból jött létre, de annyit tudott; odabent mindentől védve volt...

Azóta eltelt huszonöt év, és ez a valami ugyanolyan gyámoltalannak érzi magát. Időközben megkeresztelték, beiskolázták, leérettségizett, diplomázott, háromszor is..., szakított, eldobták, és nagyobb szarkupacnak érezte magát, mint valaha.

Pedig egész kedves lány. Nemigen hagyja magát kiismerni, inkább felölt egy csillogó üvegmosolyt, és derűsen szemléli a lét nehezét. Könnyű élete van. A szüleiből él, ezért cserébe elkápráztatja őket tudásával. Mindig van hova mennie, és sokan szeretik. Ellenségeket még nem szerzett, vagy legalábbis nem tud róla...

Egyetlen gyengéje van: a teste. Mint minden nő, ő is képes lenne milliókat áldozni, hogy istennőként vonuljon a férfiak közé. Képes lenne, csak nincs miből.

A múltja titok, a jövője rejtély, a jelene pedig úgy csordul ki kezei közül, mint ahogy pereg a homokóra...

És ő mardossa a homokszemeket, villámként kapkodva a még el nem szalasztott percek után...

Erről szól ez a blog.