A mulatozás kezdete

A csütörtöki levonulás előtt már feldíszítették a sátrakat. Mindenki a póló, vagy valamilyen szeszesital után után futkosott. Rica felnyalábolta a kedvenc borának egy palackját, és elindult, hol tehetné hasznossá magát. A sátorban Jani, Beno és Gazsi várták, és kedélyesen csevegtek a csapat vélhető sikeréről.
-Van egy plusz ülőalkalmatosság? Lejártam a lábam, mert Iglo kapitány portás bácsi lezárta a liftet.
- Ülj Beno ölébe, kibír.-ajánlotta Jani, nem is sejtve a későbbi következményeket.
- Ja, persze, gyere csak. - mosolygott az újdonsült hokedli.
- Ha nehéz lennék szólj!
- Jó, majd szólok.
Végigkóstolák a csapatborokat, a fehér zamatos, míg a vörös inkább savas, jellegtelen volt, ennek ellenére a vörös mellett döntöttek. Jobban fest...
- Na, milyen esélyekkel támadunk?
- Csak nézz körül! A többi csapat feleennyi emberből áll, és már mind részeg.
- Mi is azok leszünk, ha kivárjuk azt a fél órát, ami a kellemes berúgáshoz kell... Jut eszembe! Kitől kérem el a pólót? Már nagyon kíváncsi vagyok rá.
- Angitól. Majd Gazsi elhozza. Ja, nézd ott van Béla. - mutatott Jani a magas, sötét hajú srácra.
- Köszi. Látom. - válaszolt Rica, bár Janit inkább megfojtotta volna egy pohár vízben, amiért emlegetni meri.
Éjfél előtt nem sokkal a kollégium bejáratának tetejéről üdvözölte a csapatokat a dékán, majd bemutatkoztak a vezérek. Üdvrivalgás, tapsvihar. Ennek talán már csak a környékbeli kertváros lakói nem örültek.
Majd minden szín felvonult a maga szintjére, ahonnan sorát várva, indulóját énekelve az aulába dűlöngélt-ballagott. A levonulás után megtelt az aula, majd elhangzott a gazdászinduló, és a gazdászhimnusz. Az együtt éneklés az együvé tartozást sugallta. Bár lehet, hogy a nagy együvé tartozás-érzés egyszerűen csak az alkohol közösségépítő hatásának volt köszönhető...
Rica visszament a sátorba, kért egy pohár vöröset, és elmerengett; megint egyedül van. Zso nem jön DN-ra, Ndy pedig szombaton jelentkezik. Szép. Mi lesz vele addig? Már épp elmerült volna az önsajnálat borszagú mocsarába, amikor Orsi nemes egyszerűséggel berántotta a sátorba táncolni. Megörült, talán mégsem lesz egyedül a következő két napban.
Amikor poharát töltetni ment ismét a pulthoz, Jani elkapta, és őszinteségi rohamot produkált felé.
- Kár hogy Bea nem tudott lejönni. Pedig hívtam. - kezdte.
- Semmi gond, szombaton lemegy a szekszárdi előadása, és nekironthat a demizsonnak ő is. Bár gondolom a legkevésbé sem erre vágyik. - Rica a poharát szorongatva indult volna vissza, mert látni vélt egy megkörnyékezhető fickót. Jani megállította.
- Tudod, amikor tavaly nyáron itt voltam, sokat gondolkodtam.- kezdődött a nagymonológ...- és azt mondtam magamnak: vagy Beát, vagy téged választalak. - Rica apró köhintésekkel, és könnybe lábadt szemekkel igyekezett nem megfulladni a félrenyeléstől, és mindemellé együttérző képet vágni.
- köhh...köhhh... Igazán örülök, hogy ...köhh... megosztod ezt velem.
- De most van Bea, és nagyon boldogok vagyunk, megtaláltam akit kerestem. Szóval csak azt akartam, hogy tudd.
- Köszönöm. - de hogy mit gondolt, jobb, ha Jani soha nem tudja meg. Rica ugyanis csak barátként tudott őrá gondolni. Jó volt vele beszélgetni, az élcelődő hangvételű sráccal, akinek határozott véleménye van mindenről. Ám néha kicsit túldramatizálja a dolgokat, ami Ricának egyáltalán nem tetszett.
Vajon Jani miért nem mondta ugyanezt szombat este, amikor Bea a volt pasijával beszélt? Érthetetlen férfiak...
Ismét berontott a zenés sátorba, és a kellő alkoholszint elérése után együtt őrjöngött a többiekkel.
Reggel négy körül ért haza, bár emlékei homályosan derengtek...

délután

Fejében kavargó gondolatokkal tért haza. Még mindig mosolygott a párocska színjátékán. Délutánra szerencsére programja volt, így összekészülődött. Piros kertésznadrág, rózsaszín, szebb napokat is látott baboskendő, medvehámozó gyilok, amely miatt megmosolyogták csoporttársai. Kedves bicskája ugyanis pengéstől nem érte el a tíz centiméteres nagyságot.
Az üvegházban már várták. Erik, Zoli, Tomika, Gyuri és Gabó. Szorgos szőlőoltás folyt, fickós témákkal fűszerezve. Rica szerette hallgatni őket, mert osztották egymást mint a kártyát. Amíg jókat derül a kanos ömlengéseken, addig sem gondol önmagára.
-Nektek bejön ezt a Timi?- figyelt fel Erik szavaira.
-Az a nyafogós hangú? Jaaa, mekkora dudái vannak! -reflektált valamelyik hím. Innentől kezdett érdekes lenni a téma.
-Áá, nagy búrája van, és mindig festi magát. Közben meg egérhangon nyafog. - így Tomika.
-Igenis csinosan öltözködik, a hangjáról meg nem tehet. - Rica kifakadt, pedig már épp megfeledkeztek a jelenlétéről. Ha csendben marad, talán őróla is dörmögnek valamit. És mint tudjuk, nem esett volna rosszul neki sem egy félerős pozitív bírálat. Mielőtt elmerenghetett volna a többiek róla kialakult véleményének lehetőségein, Erik megszólalt...
-Istenem! Mekkora dudák. Egyszer úgy ráverném! Ti nem? Ne mondjátok, hogy nem!
- Aztán meg mit szólna az asszony?- jött a költői kérdés.
-Nem tökmindegy? Én mindig kapható vagyok egy kósza numerára. Senkitől nem menekülnék el.
Rica elosont a táskájához, és matatott benne valamit. Közben eszébe jutott a múlt. Erik, Eszter a régi barátnője, és Veron. Veron volt Erik menedéke, legalábbis így lett előadva. Közben persze nem szólt másról a dolog, csak néhány lepedőgyűrő délutánról. Rica is díjazta volna, ha bekerül a bűvös hárembe. Valahogy vonzotta ez a visszataszítóan romlott jellem. Vannak férfiak, akik azért kellenek, hogy szellemi partnerként szórakoztassanak, másokat jó ágyba csalni, és végül vannak akik majdnem tökéletes genetikai alapanyagot szolgáltatnak az utódok számára. Ám sajnos kompromisszumot kell kötni. Olyan hím ugyanis, aki mindhárom feltételnek megfelelne, már nem létezik.
Rica elmosolyodott Erik kijelentésén, és visszaült munkájához. Senkinek sem kell tudnia, mit érzett egykor...
Aztán a srácok otthagyták, és mentek valami csüsszögős lődözős gépes játékot játszani, hiszen nem igazi phd-s az aki nem játssza e nemes küzdelmet.
A lány magára maradt, leparaffinozta az elkészült oltványokat, bezárta az üvegházat, és elmerengve hazaindult.
Vajon Erik tőle sem menekülne el? Keserű fintor ült ki az arcára. Eszébe jutott a volt pasija, Gyula. Egyszer olyat mesélt neki, hogy a szobatársaival kitárgyalták az új évfolyam lányait, többek közt Ricát is. Ki melyik lányt vinné ágyba, és a csúnyácskábbakat mennyiért. Gyula bőszen bizonygatta, hogy amikor Ricához ért a sor, ő mondta a legalacsonyabb összeget. Tapintatos férfiember ilyet még sértés gyanánt sem mesélne el. Gyula ezzel csak bizonygatni akarta, hogy a lány már akkor sem hagyta hidegen.
Hát lehet ezzel önbizalmat növelni? Az Erikkel - és úgy általánosságban véve az egyetemista srácokkal - való "néminemű nemi na mi" kapcsolat témát lezárta azzal a rosszízű megállapítással, hogy nincs rossz nő, csak kevés pia. Hiszen ő is és anno Gyula is részeg volt, amikor összejöttek, Atta is erősen ittasan férkőzött kegyeibe, és a délelőtti párocska fiútagja, Béla is homályos tekintettel ölelte. Rica rájött: ő eddig sem volt, és eztán sem lesz nyerő.
Ezzel a felismeréssel elhatározta, hogy az idei Diáknapos mulatozásban tömény alkoholba, és mentholos dohányba fojtja bánatát, remélve, hogy e két csodaszer kiöli belőle a szexualitás iránti szimpátiáját.

A reggel

Álmosan ébredt, kétszer is kibökte az ébresztőkét. Még hallotta, amint szobatársa nagy robajjal rázárta az ajtót. Kihámozta magát a paplan alól, számvetést csinált napi teendőiről, és nekielendült, hogy megváltsa a világot. A reggeli fogmosás során belevigyorgott a tükörbe, és úgy maradt. Imádta ezt az érzést, mert ilyenkor egész nap úgy vigyorgott, mint a kisgyerek, aki elérte a csokinirvánát.

Vigyrogva vágta el a kezét, midőn elmosogatta az asztalon talált tárgyakat, köztük egy életlen kést. Aztán bekapcsolta a rádiót, és az ablakon beáradó fényben farriszálva öltözködött. A szertartásos reggeli után egy ökonómus pontosságával számította ki, mennyibe fog kerülni neki a hétvégi mulatozás. Sokba. Megegyezett önmagával, hogy annyit költ, hogy jusson is, maradjon is.

Megbarátkozott a fésűvel, végül egész emberi külsőt, és egy baseball sapkát öltve a városba indult. Mosolyogva. Ám a mosolygás tudvalevően beindítja a nyáltermelést... és begörcsölnek az arcizmok is egy idő után. Bank, tanulmányi osztály, konzulens, könyvtár, blog, spar. Spórolva vett össze mindent , amire épeszű embernek semmi szüksége sincs. Az édes fehérbortól a kockacukorig.

Aztán hazaúton belebotlott a párocskába. A kicsi fekete hajú lány, és a colos szemüveges másodéves fiú között vibrált a levegő. Meg-megálltak csőrözni, és bár e cselekedet egy egyetemi város nyílt utcáján teljesen elfogadott, viszolyogva nézte őket. Tudta, hogy a srác nem szerelmes, vagy legalábbis még nem az. A legfájóbb pedig az volt, hogy eme erotic show-t személyesen neki szánták. Lehet, hogy tényleg nem kellett volna azon a kócos, hűvös, borgőzös éjszakán felmennie a sráchoz... A kis fickó nyilván cikinek érezte, hogy egy felsőbbéves öreglányt csábított el, és új hússal korrigálta tettét. Legalábbis a haverok előtt elő kell adni a nagyfiút...

Rica értette és mosolyogva elkanyarodott egy szűk kis sikátor felé. Pontosan tudta, hogy a hétvégi egyetemi mulatságok alatt miként tegye rabjává a fiút...

hogyan kezdődött

Egy forró augusztusi délutánon, az István a király premierje után néhány nappal hangosan felüvöltött egy csúnya, ráncos, remegő pufók valami. Még ő sem sejtette, mi célból jött létre, de annyit tudott; odabent mindentől védve volt...

Azóta eltelt huszonöt év, és ez a valami ugyanolyan gyámoltalannak érzi magát. Időközben megkeresztelték, beiskolázták, leérettségizett, diplomázott, háromszor is..., szakított, eldobták, és nagyobb szarkupacnak érezte magát, mint valaha.

Pedig egész kedves lány. Nemigen hagyja magát kiismerni, inkább felölt egy csillogó üvegmosolyt, és derűsen szemléli a lét nehezét. Könnyű élete van. A szüleiből él, ezért cserébe elkápráztatja őket tudásával. Mindig van hova mennie, és sokan szeretik. Ellenségeket még nem szerzett, vagy legalábbis nem tud róla...

Egyetlen gyengéje van: a teste. Mint minden nő, ő is képes lenne milliókat áldozni, hogy istennőként vonuljon a férfiak közé. Képes lenne, csak nincs miből.

A múltja titok, a jövője rejtély, a jelene pedig úgy csordul ki kezei közül, mint ahogy pereg a homokóra...

És ő mardossa a homokszemeket, villámként kapkodva a még el nem szalasztott percek után...

Erről szól ez a blog.