a másnap

Felejthetetlen éjszakát töltöttek együtt megint. A fiú teste Rica legmerészebb álmait is messze túlszárnyalta. Minden tekintetben... A méretei arányosak, a karja erős. Tökéletes. A lány kezdett érezni valamit Beno iránt, pedig mindenáron csak testi kapcsolatot akart.
A hajnali elalvásnak hajnali ébredés volt a jutalma. Rica villámgyorsan lelépett, mert Beno szülei már a város határában jártak. Sárgulás lévén jöttek a rokonok a végzősöket köszönteni.
A szikrázó májusi napfényben a gesztenyefák szirmaikat hullatták. A lány halkan lépdelt, testének minden porcikája beitta a májust, a szerelmet, a boldogságot, és az elmúlást egyszerre. Valami örömféle járta át, mely egyszerre felemelő, és lesújtó, mosolyt csal és könnyeket hoz. Ez szerelem. Szerelem az életbe, annak egy szeletébe. De ugyanakkor gyász is, hiszen a lány tudta, hogy ez a szeletke pontosan meddig tart... Diplomaosztóig.

Rica kiöltözött, majd tisztes távolból követte a menetet, és a kastélyban megnézte a sárgulók Palotás-táncát. Különlegesen hosszú haját kedvesen simogatta a szél. A lány élvezettel sétált kibontott hajjal. Szerette meghökkenteni az embereket, és a haja tökéletesen alkalmas volt erre. Még hallotta az elismerő megjegyzéseket is.
Beno egy olyan lánnyal táncolt, akit Rica színre lépése előtt próbált meghódítani, de nem sikerült. A tánc tanulását még a félhódítás fázisában kezdték, és kapcsolatuk idővel jó barátsággá alakult.
Az előadás és a beszédek végén virágosztás következett. Virágosztás, fotózkodás, Rica kivárta a megfelelő időpontot, odasétált Benohoz, átadta a virágot, illendően biccentett a rokonoknak, majd ahogy jött, el is tűnt. Sem ő, sem Beno nem volt felkészülve a nagy bemutatásra.

Különben sem lett volna értelme...