the end

Egy hónap telt el a diplomaosztóig. Amikor csak tehették, Beno és Rica együtt voltak. Strandra mentek, végigjárták a nagypavilonsoron iddogáló ismerős diáktársakat. Volt idejük.
A vizsgákra együtt készültek, kapcsolatuk már-már idilli volt. Próbálták mégis megőrizni a látszatot a többiek előtt. Hiszen ők csak jóbarátok.Nem fogták egymás kezét az utcán, nyilvánosan semmi jelét nem adták annak, hogy összetartoznának.

Június elején, a z államvizsga előtt Beno szobaszomszédja leleplezte a titkot. Már csak három nap volt államvizsgáig, és Orsi szóvá tette, hogy gyakran hallja Rica hangját a papírfalon át... Innentől már nem volt ok a titkolózásra.
Az államvizsga előtti éjszakán is együtt voltak. Már nem volt miért titkolni a kapcsolatukat, egymást átölelve álltak az erkélyen, és álmos pillákkal nézték a hold ezüst játékát a tavon. Vannak olyan percek, pillanatok, melyek bár örökké tartanának...

Másnap mindketten sikerrel teljesítették az államvizsgát. Már csak a diplomaosztóig lehettek együtt. Ám mivel arra a két hétre már nem volt dolguk a városban, és Ricát hazahívta a kötelesség, ez volt az utolsó, feledhetetlen éjszakájuk.

A diplomaosztó előtt még találkoztak, együtt töltötték az éjszakát. Reggel Rica ismét elhagyta a szobát, ismét rokonveszély miatt. Rica nézte a tömeget, amint behömpölyög a csarnokba. Mennyi szerelem, kapcsolat, barátság szakad meg ezzel az elválással! Átvette a szépen megmunkált dokumentumot, belelapozott. Természetesen elrontották a születési dátumát a magyar oldalon, de nem tett panaszt. Minek is.
A ceremónia végén leadta a hosszú talárt, felmarkolta a diplomáját, és elindult, hogy megkeresse Benot. A folyosón találkoztak, a fiú átnyújtott egy ajándékot, és elbúcsúztak egymástól.

Rica magányosnak érezte magát. Beno a rokonaival foglalkozott, a lány barátai pedig nem jöttek el. Mindenhol virághalmok, elégedett arcok, csak Rica érezte, hogy itt, ma, valami menthetetlenül elmúlt.

Rica ezután kiköltözött a kollégiumból és hazautazott. Hetente két-három alkalommal beszélgettek Benoval, de a fiú nem értette meg, hogy Ricának robot van, nincs szabadság. Rájöttek, hogy őket valójában a testi vágyaik, és esetleg az iskola kötötte össze, hiszen a telefonban alig volt szavuk egymáshoz. Fájó volt ráébredni erre.
Rica messze került az otthonától, és Benohoz közel kapott állást, de nem találkoztak. A robot folytatódott, csak itt már Rica nem volt főnök, mint otthon, hanem már csak egyszerű beosztott lett. Augusztus végén a lány elengedte Benot. Éjszakákat rágódott, mitévő legyen. Hisz a találkozásra a nagyon különböző időbeosztások miatt vajmi kevés esély volt. ...és egy távkapcsolatnak éppen semmi értelme sincs.

Novemberben Beno felhívta. Hátha találkoznának. Rica már a depressziós korszakában volt. Abban a stádiumban tartott, ahonnan talán még van visszaút. Csak azok maradtak mellette, akik ismerték, és tudták, hogy ha lassan is, de vissza lehet hozni őt ebből. Elutasított minden közeledést, minden barátságot. Elutasította Benot is, újabb okot adva az önmarcangolásra.


Azóta eltelt két év. Beno visszament a táncospárjához. Rica pedig hosszú ideig nem tudta feldolgozni önnön hibáit. Éjszakákat sírt át, reggelente nem volt miért felébrednie. Mindeközben titkolta betegségét, és kollégái életvidám csodabogárnak ismerték... Soha nem tudott megbékélni önmagával. Nem értette miért küldte el Benot másodszor is. Nem értette, miért hitte magát erősebbnek a valóságosnál... Nem tudta teljesíteni, amit önmagától megkövetelt. ...és erre nem volt bocsánat...

a másnap

Felejthetetlen éjszakát töltöttek együtt megint. A fiú teste Rica legmerészebb álmait is messze túlszárnyalta. Minden tekintetben... A méretei arányosak, a karja erős. Tökéletes. A lány kezdett érezni valamit Beno iránt, pedig mindenáron csak testi kapcsolatot akart.
A hajnali elalvásnak hajnali ébredés volt a jutalma. Rica villámgyorsan lelépett, mert Beno szülei már a város határában jártak. Sárgulás lévén jöttek a rokonok a végzősöket köszönteni.
A szikrázó májusi napfényben a gesztenyefák szirmaikat hullatták. A lány halkan lépdelt, testének minden porcikája beitta a májust, a szerelmet, a boldogságot, és az elmúlást egyszerre. Valami örömféle járta át, mely egyszerre felemelő, és lesújtó, mosolyt csal és könnyeket hoz. Ez szerelem. Szerelem az életbe, annak egy szeletébe. De ugyanakkor gyász is, hiszen a lány tudta, hogy ez a szeletke pontosan meddig tart... Diplomaosztóig.

Rica kiöltözött, majd tisztes távolból követte a menetet, és a kastélyban megnézte a sárgulók Palotás-táncát. Különlegesen hosszú haját kedvesen simogatta a szél. A lány élvezettel sétált kibontott hajjal. Szerette meghökkenteni az embereket, és a haja tökéletesen alkalmas volt erre. Még hallotta az elismerő megjegyzéseket is.
Beno egy olyan lánnyal táncolt, akit Rica színre lépése előtt próbált meghódítani, de nem sikerült. A tánc tanulását még a félhódítás fázisában kezdték, és kapcsolatuk idővel jó barátsággá alakult.
Az előadás és a beszédek végén virágosztás következett. Virágosztás, fotózkodás, Rica kivárta a megfelelő időpontot, odasétált Benohoz, átadta a virágot, illendően biccentett a rokonoknak, majd ahogy jött, el is tűnt. Sem ő, sem Beno nem volt felkészülve a nagy bemutatásra.

Különben sem lett volna értelme...

Hazafelé menet Rica feldúltan puffogott magában. "Micsoda beképzelt hólyag! Ne mondd, hogy nem volt jó... Váááá." Aztán felérve Nicot és Micket látva elszorult a szíve. Találni fog-e valaha egy olyan férfit, aki mintha a hiányzó fele lenne. Ezek ketten olyan szép pár...
A tanév vége felé járt már az idő, és egyre gyakrabban jött össze az évfolyam, vagy csak a haverok tanulni, főzőcskézni, vagy csak egy laza kocsmatúrát végiginni-végighányni.
Egyik könyv-kölcsönkérős, képnézegetős délutánon Jani és Beus gonoszul kiosont a szobából. Rica és Beno nem nagyon szóltak egymáshoz. Rica elkönyvelte, hogy Beno rettenetesen szégyelli, hogy egy ilyen öregecske szinglit terített le, és ezért feszélyezve érzi magát. Beno pedig sűrű szőke szempillái mögül leste a mindinkább elszomorodó lányt, és ropogtatta tovább a förtelmes pehelycukorkáit. Milyen kevés butaság kell egy egész este elrontásához!
Másnap megérkezett Jani tesója, Dávid. A testvérpár közös jellemzője, hogy rettenetesen hülyék tudnak lenni, ha isznak. Este kispav, hát persze, hogy előkerült a sör, a nóták, a tesók irgalmatlanul leitták magukat, Beus már korábban hazament, így Benora és Ricára maradt a két srác hazacipelése.
Matrózlépésben haladtak, régi magyar nótákat, itt-ott Kárpátiát énekelve.
-Jól vagy Janika? - kérdezte Rica, válaszul egy laza böfit kapott.
-Háááigee' hukk... nyájlegela hoórtobááágyo nnappppsütőte
-Janikám, szexi hangod van.
-Hhhe?
-Bassza a fülemet. Inkább táncold el, a port jobban bírom.
-Peig énn énnekes vaoltam a 83-as körzetbennn.
-Tudom Janika.
-Hdesszhéépvagy gyhönyörűvagy mahhgyarorszáhhg
-Szerencsére megérkeztünk. -Rica előkotorta a srácok kulcsát, majd betámogatták őket az albérlet hideg fekete műbőr kanapéjára.
Odakint már hajnalodott. A lány várt volna valami próbálkozást, vagy legalább egy ölelést, de Beno egyáltalán nem volt ölelő kedvében.
Aztán az egyik kocsmaestén sokan vonultak le. A teljes baráti társaság, így Beno és Rica egész közel kerülhettek egymáshoz. Söröztek, nevettek, anekdotáztak, mint mindig. Benon látszott, hogy valami nincs rendben.
-Hazamegyek. Sziasztok.
-Már? Ne viccelj! Ülj vissza azonnal, jön a söröd.
-Nem kell. Rica.. Kijössz?
-Persze.
Odakint elsétáltak a szomszédos, kihalt pavilonig. Beno erőt vett magán és megszólalt.
-Diáknapok után azt hittem, lesz valami köztünk.
Rica hallgatott.
-Jó lenne folytatni.
Rica az önelégült, mindent eldöntött barom atyaúristenek nyugalmával bámult a fiú fémkék szemeibe, és halogatta a választ, hisz kérdés sem hangzott el.
-Hamarosan itt az év vége. Nem hiszem, hogy most kéne kapcsolatba kezdenünk.
-Azt mondod; nem?
-Nem mondom, hogy nem, csak nem tudom, hogy ez hova vezet. Mindketten végzünk, és hogyan lesz tovább?
-Tehát; nem.
Beno bociszemeiben szomorúság ült... lassan visszaballagott a koliba. Rica el sem tudta képzelni, hogy ennyire fontos lehet valakinek. Azon a kussban eltöltött délutánon, az ölelésmentes előző kocsmaestén szentül elhatározta, hogy bekeményít. Hogy neki ez csak egy egyéjszakás kaland volt, nem akar semmi többet, mert az fájdalommal jár. Ennek örömére pedig belevetette magát az ivászatba.
Eljött a szerenád estéje. Díszmagyarban, kiöltözve köszöntötték a diákok az oktatóikat a tanszéki épületben. Rica szándékosan nem ült Beno mellé, pedig a fiú a bocskayban úgy festett, hogy minden századeleji leány elé omlott volna. Jani odaszólt az önfeledten szórakozó lányhoz.
-Menj ki. Beno vár. Eredetileg azt mondta, hogy küldjek ki veled egy öngyújtót, de nem akartam bonyolítani... - Rica kivonult. Már nem lepődik meg semmin.
-Nem is tudtam, hogy dohányzol újabban...
-És iszom is. Hiányzol. Ölelj meg.
-Nem. Ezt már egyszer megbeszéltük.
-Büntetsz?
-Miért tenném? Tudod, diáknapok után hétfőn este jobban örültem volna, ha megölelsz, de nem tetted. Azóta változtak a dolgok.
-Akkor én most hazamegyek.
-Hát, ha úgy gondolod.
-Miattad jöttem el.
Rica szíve elszorult, és az ilyen kijelentésért alapesetben a fél karját odaadná, ám ezegyszer megkeményítette hangját.
-Jó éjszakát.
... és bement...
Következő este a díszmagyaros-éneklős fáklyás felvonulás volt. Rica mérhetetlen bánattal ballagott a felvonulók mellett, és érezte, hogy valami menthetetlenül elmúlt. Méghozzá a diákévek. Az önfeledt mulatások, a diákszerelmek. Már csak a kopár-sivár élet maradt.
A felvonulás után nem találta helyét. Nagypavon sok éneklő díszruhás fiatal volt, de nem akart zavarogni köztük. Összefutott Benoval.
-Átmegyünk kispavra? Ott kisebb a lárma.
-Persze. - és Rica kibontotta haját, és belesétáltak az árnyas balaton-parti éjszakába.
Útközben Luca, a kolikutya örömmel fogadta őket. Persze a kolitól jó távol. Rica mindenáron meg akarta regulázni az önfeledten viháncoló jószágot, de annak esze ágában sem volt visszamenni a kerítés mögé. Benoval így a kutyát feledni beültek kispavra, és beszélgetni próbáltak.
-Láttam Janiékat. Beus nagyon morcos volt. -törte meg a csendet Rica.
-Igen. Nem tudom miért. Lehet, hogy megint összevesztek.
-Ők? Ugyan már. Szerintem csak Beus fáradt, és ezért nem volt vidám. Bár, náluk tényleg nem lehet tudni.
-Vagy csak eszébe jutott neki is, hogy itt az év vége... - és bociszemeit a lányra emelte.
-Sajnálom, hogy itt kell hagynom ezt a jó csapatot. - szólt Rica alig hallhatóan.
-Én is.
-Gyerünk haza, eleget szomorkodtunk.
-Visszük a kutyát is? Hé Blöki!
-Nem Blöki, jó? Luca. Lucaazanyádiskolájáttoldidejaképed!
-Szerintem akkor már inkább Blöki. Kevésbé sértő.
-Bánom is én mi sértő ennek a nyamvadt ebnek! Az udvarban a helye, ez meg itt grasszál.
Felértek a kolihoz, Rica egy kapucsellel a kutyát becsukta, amikor két erős kéz ölelte át hátulról, és Beno hozzásimult.
-Nálam töltöd az éjszakát? - suttogta.
-Nem hiszem, hogy helyes lenne.- válaszolta Rica, de hangjába a vágy remegése vegyült.
Beno maga felé fordította, és szenvedélyesen megcsókolta.
-És most?
-Most már igen.

És egy újabb fantasztikus éjszakát töltöttek együtt, új fejezetet nyitva mindkettejük párkapcsolat-könyvében...

végszó

Hétfőn megint Benotól ment haza. Kicsit kómásan, de annál inkább vigyorogva. Főleg, hogy Beno szobatársa bejelentés nélkül visszatért, és a nap első sugaraival ő is berontott a szobába. Rica így pillanatok alatt lelépett, otthon zuhanyozott, majd életre hívta Ndyt is. Kószáltak a városban, viccelődtek, csak úgy szinglisen. Ndy elballagott a tízes vonattal, és Rica magára maradt. Délután felment Beához, és épp a szőlőtermesztés beadandót beszélték meg, mikor berontott Beno.
-Beszélnünk kéne. - rebegte.
-Jó. Mikor, hol?
-Gyere ki a kis lépcsőhöz.
-Megyek. - Na persze! Majd ő fut a fickó után! Hát hülye ez? Bár volt benne egy halovány reménysugár, hogy talán mégis elindulhat egy új kapcsolat. Kiment.
Percekig álldogáltak és semmiségekről beszélgettek.
-Jó volt az idei DN.
-Aha. Kár, hogy nem voltál korábban is. Nem tudod, miről maradtál le. - Rica próbált közönyt sugározni a srác felé. ekkor betoppant Orsi, Bea szobatársa, és gyanakvó tekintettel méregette őket.
-Sziasztok! Mizújs? Sikerült kiheverni a DN-t? -kérdezte vigyorogva.
-Jaa. -Rica és Beno a bűnösök cinkos mosolyával sandítottak össze.
-Én idén nem voltam, csak vasárnap este. A tavalyit nagyon meguntam. De hallottam, hogy Jani meg Bea között volt valami gáz. Mit tudtok erről?
-Mii? Téényleg? Á, nem hiszem, hogy valaha is összevesznének. Annyira egymásnak vannak teremtve. -Rica megpróbálta a lehetetlent: nem informálni egy jólinformált pletykafészket.
-Hé! Ti különben mit kerestek itt kint? Tán Jani már itt is van? Megyek, megnézem őket! - és távozott.
-Épp ideje volt. -szólt Rica Orsi után.
-Nem szoktam ilyet csinálni. - vallotta be Beno, majd látva Rica zavart tekintetét hozzátette:- egyéjszakásokat.
-Én sem. - Rica csöndbe burkolózott. Azt latolgatta, hogy vajon átöleli-e a srác, vagy megcsókolja-e. Csináljon már valamit!
-Ne mondd, hogy nem volt jó. - így Beno. Félszegen, nagykisfiúsan vigyorogva.
-Ilyet nem mondtam. - csattant fel Rica. És már eldöntötte, hogy ezt a fickót nem kívánja többet. Hogy lehet valaki ennyire önelégült hülye? Hogy van pofája ilyet kérdezni?! Rica bekeményített. Vagy legalábbis elhatározta, hogy ezt fogja tenni...

Vasárnap

Vasárnap megint délután ébredt. Próbálta elhessegetni a bűntudatot, elnyomni azt a belső hangot, ami arra készteti, hagyjon fel az egyéjszakás játékkal. Figyelemelterelésként Ndyvel beballagtak a városba, körülkémlelték a turisztikai gyöngyszemeket, tekintve, hogy Ndy idegenvezetőnek készül, és a vizsgához kell némi plusz is a tananyagon felül. Hosszan elidőztek a babamúzeumban, és inkább letettek a kínzómúzeum meglátogatásáról. Fotóztak, beszélgettek, és összeszedték az esti itallistát. Legyen folyékony, édes, és üssön, mint az ipari áram.
Az alkony hamar beköszönt, és a csajok nekiálltak dögösmacává fejlődni. Ezt persze gyorsította az időközben elfogyasztott szesz és cigi is. Az erkélyen táncolva hallgatták és énekelték Palya Bea dalait. Különös bűvölettel dúdolva az "aki kurva akar lenni, nálam jöjjön jelentkezni, én is az akarok lenni, nem is fogom szégyelleni" részt.
Rica megint vadra vette a figurát: egy ezüst feliratú fekete, szűk pólót, fölé a sárga egyenpólót, mindefölé pedig a borzalmasan békazöld macifölsőjét húzta, nyakába akasztotta a pálinkával telt mini laposüveget, és egy kislányosan zöld csattal irányt mutatott kósza hajfürtjeinek, mert megállítani nem tudta őket...
Ndy a tükörrel küzdött, Rica meg a pohárral. Dőlt belőlük a szó.
-Nyáron megint dolgozol?
- Aha. Lesznek megint édes kis néptáncos csoportjaim, gazdag városi lettek, észtek, litvánok, vagy épp daliás törökök. -köhögte Ndy két fogkefesmár közt.
-És ilyenkot van tuti befutó fickó is?
-Á. Nem sűrűn. Bááár. Volt egy török srác egyszer... nem beszélt angolul... az én török-tudásom meg elég gyér... de megértettük egymást.
-Nocsak. Talán a test nyelvén beszélgettetek?
-Azon is... ha valami rendes fickóra vártam volna, szűzen halnék meg. - Rica igyekezett nem félrenyelni az őszinte megnyilvánulástól, bár az elmúlt pár napban volt része néhány hasonlóan csomagolt élménybeszámolóban...
A buliba ingyen jutottak be, ami különösen költségkímélő megoldás volt. Egyenesen szuper. Már nem ittak anyit, mint előző napokban, így jó volt látni a győzelem- és szimplán ittas egyenpólós csapattagok dévaj kurjantásait. Ndy vadászni indult, Rica kavargó gondolatokkal küzdve az aula oszlopának támaszkodott, és füstkarikákat gyártott. Kisvártatva eléimbolygott egykori tanára, egy fiatal vérmotoros cuki fickó. Egy rovartan kettesért minden kívánságát teljesítette volna egykor... A srác vállán a színdarab egyik díszletének maradványa, egy lepedőből összecsomózgatott kötélutánzat libegett.
-Nahellómi!
-Szia drága Balázs! Mizújs Veled? Te, mi az a kötél a válladon?
-Hát izé. Mikibá volt a keresztem. Mármint a színdarabban. Őt vittem ezzel a lasszóval.
-Annak már legalább három órája.
-Négy. Azóta folyamatosan iszom, vagy itatnak, és nem volt időm letenni.
-Talán ezzel akarsz csajt fogni? Ja, cigit? – az első kérdésre egy édes pillantás volt a válasz... Rica megborzongott: "Ó, ha Beno nem lenne itt, bizony, veled gyűrném a lepedőt ma éjjel."
-Nem dohányzom egy éve.
-Nocsak. Mi történt? - Rica itt az "elhagyott a dohányos csajom és vele együtt a cigivel is szakítottam" kezdetű monológot várta.
-Áá. Mindegy. Nem gyújtok rá.
Közben Ndy megérkezett három korsó sörrel, és a poharak ürültéig csevegtek. Néha feltűnt Beno, de elég rossz bőrben volt. Rica agyában két gondolat futott át. Az egyik, hogy lehet, kicsit túlhajszolta a srácot az éjjel, a másik pedig, hogy Beno irgalmatlanul leitta magát. Jót mosolygott nagyképűségén, majd picit elkomorult: akkor ma nem lesz semmi...
Odabent egyre jobb zenéket kevert a Dj, Rica és Ndy bevitték Balázst, és megtáncoltatták. A hőség nőtt, lekerült a sárga póló. A lányok vadidegen pasikkal kerültek egyre inkább testközelbe, majd ahogy változott a zenei stílus, úgy maradoztak el a hódolók; a Scooter sem a családalapító, simulós-tapizós számairól híres.
Rica leült Benohoz. Beno minden értelemben padlón volt. Elkapott valami náthafélét, és rá jól berúgott. Rica felajánlotta, hogy hazakíséri. Csak öt emelet fölfelé... Belső csengő: "hiba volt kisanyám"...
Biztos ami biztos, Ndytől elköszönt, sejtette, hogy hosszú éje lesz...
Ötödik emelet. Rica sikerrel letámasztotta Benot az ajtófélfának, próbálta egyenesben, és két lábon tartani, amíg kinyitja az ajtót. Egy rafinált ördöglakatot ezerszer könnyebben szétkapott volna, mint ezt a leharcolt zárat. Amikor végre sikerült, és a szemközti lift kamerája elől az előszoba biztos védelmébe kerültek (nesze portás, ennyi volt a mai műsor) Beno új életre kelt. Ez a sumák kan addig játszotta az elesettet, amíg be nem csalta Ricát a szobába. Pedig egy szimpla "Dugunk?" is sok lett volna. Ismét egy izgalmasan mozgalmas pajzán éjszaka vette kezdetét, fűszerezve pár kevésbé hétköznapi elemmel... Amikor Beno a második búvárt küldte a csatornába, és zárta a helyzetet a második alapos fogmosással, Rica fejében megfordult a “ha nem lenne annyira jó az ágyban, rég itthagytam volna” gondolat. A srác viszont rohamosan józanodott, és kárpótolta a lányt mindenért...

A szombat

Amikor Rica a harangszót is az ágyából hallgatta, erős gyanú merült fel benne, hogy nem is kéne felkelni estig. Minek? Egy lábbal akar kettőt lépni, akkor már jobb, ha fekve marad. Kismajmok bokszoltak a fejében, de nem volt ennél nagyobb baja.
Délután kettőre életre hívta magát, és gyomra is jelezte, hogy ideje van az emberré fajulásnak. Ennek örömére végigette amit a hűtőben talált, csak úgy kolis egyetemistásan, majd elballagott Ndyért az állomásra.
Régi barátnők, ugyanabból a faluból, ugyanazokból az iskolákból.
Csevegve jobban telt az idő, s mire feleszméltek, hogy már dübörög az első koncert, már el is koptattak néhány pohár jóféle szeszesitalt. Szabály lévén: józanul egyetemi buliba ne menj.
A klubban már tombolt a nép Roy és Ádám muzsikájára. Itt bekövetkezett az első ballépés. Haj kibont, szolid őrjöngés. A koncert után ismét a csapatsátorban kötöttek ki, borozgatva. Ndy elvonult egy újdonsült néptáncos ismerősével szakmáról csevegni, Rica pedig fellelte a haverokat. A tanárait, Beát, Janit, Benot. Beno kért tőle egy rajzot a pólójára. A lány negédesen, és felettébb szándékosan elvacakolt a művel egy darabig, s fizetségül két puszit kapott. Érezte az alkoholt önmagában, és megint tudta, ennek nem lesz jó vége. Ismét sikerült ordaskurvára innia magát. És pont Benoval iyen kedves. Már akkor tudta, hogy lesz itt még több is.
Mindeközben Bea és Jani között alig fél óra alatt megromlott a viszony, ugyanis Bea meglátta a féregjellem volt pasiját, és szóbaállt vele. Jani ezen bedühödött. Nemhiába, néha nagyon kacifántosan tudott hozzáálni a helyzethez.
Ricában tudatosult, hogy Jani kiakadt, távozni készül, és magpróbálta visszatartani.
-Miért mennél ilyen hamar?
-Hogy ne lássam őket. Nézd meg, de most tényleg nézz oda! Az a köcsög megint fogdossa a barátnőmet. Mintha megint járnának.
-Te hülye vagy. Bea tudja mit csinál.
-Faszt! Bea részeg. - Rica igazat adott a srácnak, és szánt három másodpercet önnön lénye külső pszichológiai vizsgálatára; megállapította, hogy ha Bea a részeg, akkor saját ittasságát már nem tudja hova fokozva megnevezni.
-Nyugi, itt maradsz, én meg visszahozom asszonypajtást.
-Ne szólj bele! Megyek, mert nem bírom nézni. Vagy odamegyek, és behúzok egyet annak a buzinak.
- Igazad van, bocsi. Csak nem kéne ilyen semmiségen összerúgni a port.
-Ez csak neked semmiség. Bea meg majd meglátja mit tett.
-Tedd amit jónak látsz. - de Jani már nem hallotta. Rica feladta a lelkizést. Inkább leült a padra, amely már álltában is felettébb ingatagnak tűnt, és józanodás címszó alatt nagyokat hörpintett a borából. Hirtelen ott termett egy vadidegen csaj, és kedélyesen elcsevegtek a szemétláda pasikról. Bár bemutatkoztak egymásnak, ez olyan beszélgetés volt, amire csak részegen kerülhet sor két, egymást nem ismerő ember közt.
Mély levegő. Még mélyebb. Forgott a világ. Jött egy sms, Kory kereste. Ndy mögötte állt már régóta, és rövid jelbeszéddel megtárgyalták: kimennek a koli elé.
Átvergődtek az aulán, sok sok ismerős arc. Koli előtt Kornélia várta őket. Az eltelt két év alatt, míg nem találkoztak, Kory nem változott. Ugyanaz a stílus és ugyanaz az ember volt, mint rég. Beszélgetésük közhelyekbe torkollt, mindketten rendesen túlitták magukat.
Aztán jött Ákos. Kérte a kis flaskából a SK.likőrt. Mivel már üres volt az edényke, a két lány felvitte a srácot a kiskoliba, és dűlöngélve, énekelve rontottak rá a maradék üveges nedűre.
Rica érezte, hogy egy búvárt is lenyelt valamelyik pohárral. Vagy valami hasonlót, ami a rövid merülés után igyekszik felbukkanni. Rövid úton távozott hát a megfelelő helyiség irányába, és megszabadult a fölösleges szesztől. Imitált egy gyors fogmosást, harmadik próbálkozására végre nem nyelte le a rágóját, így visszaballagtak a nagykoliba.
Zene, ittas egyetemisták és öregdiákok, mindenki mindenkivel jóban van, mindneki beszélget, nevet. Ndy eltűnt. Ricát ez cseppet sem zavarta, hiszen az egyik padon ülve megpillantotta Benot. Egyre közelebb vitte valami a sráchoz. Ez már nem vadászat volt. A vadászat szó önmagában hordozza a kudarc lehetőségét. Rica biztosra ment, várta a zsákmány. Beno, sátor, zene, homály. A fiú megölelte. Beletúrt a hajába, magához húzta, megcsókolta a nyakát. Rica megremegett. Valami azt súgta, hogy orbitális baromságot csinál, ha folytatja, de az ösztönei elnyomták a keserűen józan belső hangot. Testi kényszer...
-Feljössz hozzám? - a kérdés, amit van aki elfogad, és van, aki nem. Rica elfogadta. Közben felkuttaták és hazakísérték Ndyt, aki hasonlóan iktatta saját kis búváritalát...
Rica felment Benohoz... A fiú egy, még soha, sehol nem látott oldalát mutatta. Végre egyszer nyíltan beszéltek... amíg volt szavuk...
Reggel nyolckor Rica feleszmélt. Napfény ömlött az erkélyajtón át a szobába. Beno árnyéka hosszan sötétlett a parkettán. Szótlanul álltak egymás mellett az erkélyen a vakító fényben, és nézték a Balatont. Bár a csend inkább önnön lelkiismeretüknek szólt, mintsem egymásnak.
A lány felöltözött, szélfútta frizurát igazított magán, és lassan leballagott a lépcsőn. A büfében vett egy doboz cigit, és hazaúton rágújtott.
Lehet, hogy mégsem jó dolog a lifteket figyelő kamera? Vagy csak az ajtó ne lógott volna bele? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdései voltak, midőn a portás szélesvásznú vigyorral köszöntötte.
Hazaérve rendezte gondolatait a zuhany alatt, majd ágyába dőlt. Délután eszmélt föl. Ndy sem hamarabb.
Egyre kevésbé értette, hogyan lehet Beno ennyire kettős személyiség. Egyszerre szótlan, flegmatikus, zordon magányának élő férfi, és forró szerető.
Sejtette, hogy a szombat éjszaka némi magyarázatra szorul...

A péntek

A csütörtöki mulatság után a pénteki felvonulás várta volna az embereket Mármint azokat, akik fel tudnak kelni. Rica nem tudott. Délutánra szedte össze magát, megtöltötte kis flaskáját a saját készítésű mámorméreggel, tett egy-két tiszteletkört a városban, majd emberi külsőt öltött, és ötre Janiékhoz ment az össznépi flekkensütésre. Vitt egy üveg kedvenc bort, egy üveg sk. likőrt, és egy energiaitalt, hogy legyen ereje is a holminak.
Jani iszonyúan nézett ki. Holtsápadt volt, szédült, és nem bírt járni. Rossz volt ránézni. A sütkérező branch azért szépen összeállt, és elkészültek a hőre váró húsok.
Rica épp a fokhagymát aprította, amikor eszébe jutott, hogy Stella koncertje megy héttől. Kimentette magát, és berontott a Bexibe. Szíve szerint haját kibontva őrjöngött volna a tömeggel, de mint minden rendes, introvertált figura, ő is jobban szerette ezt atomrészegen tenni, s ekkor még nem volt az.
A koncert után benézett a sátorba, és összefutott Bélával...
- Majd egyszer beszélnünk kéne. - vetette oda a srác.
- Jó. Persze. Ráér. Lehoznád a második pólómat? Tegnap csak az egyiket kaptam meg.
- Aha. Mindjárt jövök. - és elindult, majd három lépésből visszafordult - Ne haragudj. Nem szoktam ilyet tenni. Tényleg. Bocsi. Nem így akartam...
- Nem lényeg. - szólt Rica, s a srác eltűnt. Pillanatokon belül megjelent a pólóval a karján. Kettejük között rendeződött a helyzet. Rica látta a fiú barátnőjét. Hallotta beszélni, felismerte a stílust. Egyszerű lányka. Mint egy facsipesz...
Aztán hazavitte a pólót, majd visszament Janiékhoz, majd ismét koli, közben összefutott egy régi barátnőjével, s beültek egy kiskocsmába. Úgy éjfél után ismét a koliban járt, a sátor előtt meglátta Benot. Mindig is furcsállotta, hogy ez a fickó képes elüldögélni egyedül az itala mellett. Nem igazán társasági lény. Nem egy buli alkalmával látta üveget bámulni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy egyáltalán nem akart tőle semmit. Csoporttársak voltak, ugyanabba a baráti társaságba tartoztak, ám soha nem beszélgettek. Tudatosan, vagy sem, odaült mellé. Beszélgettek. Lassacskán elfogyott az Olaszrizling, Beno felvetette, mi lenne, ha a hűtőből nyitnák ki a Kékfrankost. Rica kíváncsi volt erre a jellemre, és csak úgy ismerhette meg, ha a saját környezetében, az igazi arcát látja. Így hát felment hozzá. Kibeszélték a régi kapcsolataikat, a nagy pofáraeséseket, az igazi élményeket.
-Tudod, én a sötét hajú, vékony lányokat kedvelem. És mit hoz a sors? Hát eddig egyetlen barátnőm volt, az is kövér. -eredt Benoból a szó.
-Mi lett a vége vele?
-Mást akartam. Újat. Első kapcsolat volt. Nem szerettem volna leragadni annál az egynél.
-Ismerős helyzet. Három év fél évig én is elfogadtam mindent... hogy kötelező kézenfogva járni az utcán, hogy kötelező mindenhova együtt menni, hogy nincs csajos dolgom, mert nem őnélküle nekem semmit sem lehet, meg ilyenek. -Rica visszafogta magát, nem kéne más estéjét is elszúrni. Elég, ha ő mereng a mentholos Pall Mall kékes ködében.
-Mi lett a vége?
-Miután besokalltam, ő meg rájött, hogy nem tud irányítani, megbeszélte faterjával, hogyan lehet minél fájdalmasabban lapátra tennie. Megtette. Nos, azóta nem tudok napirendre térni a dolog felett, de ha két évig kibírtam, akkor örökre kibírom...
-És azóta?
-Azóta ő megnősült, elvett egy ufó-törpe hibridet, és ikreik lesznek. Ha nagyon jó a hangulatom, megnézem a képüket az iwiwen, és rögtön visszajövök a földre. Ja, hogy pasikkal mi van nálam azóta? Szinte semmi. Vagyis hazudtam. Azóta bármi jöhet, csak ne tartson soká... -ezt a mondatot talán ki is hagyhatta volna. Hiszen a pasik mindig félreértik... - És nálad?
-A múlt félévben volt Dóri, aztán abbamaradt vele a dolog. Aztán Móni. Udvaroltam neki egy darabig, de olyan se hideg, se meleg volt.
Rica elfojtott egy félmosolyt az udvarlás szó hallatán. Beno olyan gavallérnak akar tűnni, holott kár ilyenért tiszteletköröket fusson. Inkább régimódinak, mint belevaló csajozós pasinak tűnt.
Viccelődtek, nevettek, meséltek egymásnak. Reggel hétkor már pirkadt, Rica elköszönt. Hazafelé virágot szedett, addig is feledni tudta azt a nagyon sötét foltot, amit Beno igazi énjén felfedezni vélt...
Még nem tudta, hogy ez a sötét folt miként fogja rosszul érinteni őt. Ahogy azt sem tudta, hogy mit hoz a következő éjszaka...